Fény ott, ahol nem ég lámpa, és még nem süt be a Nap. Mégis…. valami Fény, valami áhítat, valami ragyogás, valami megindultság, valami, ami szavakkal nem leírható, képpel nem megmutatható. Valami, ami akkor történik, mikor a nagyok és kicsik úgy énekelnek, hogy nem is veszik észre, hogy elhallgat a zongora és a tanári kíséret, és betölti a termet az énekük. Valami, ami akkor érződik, mikor elnyílt szájjal hallgatják Hófehér, a kisbárány történetét, akit elvitt magával egy másik pásztor…. de ő vissza akar menni a Jó pásztorhoz. Mert ott tiszta a legelő, vigyáznak rá, óvják, és nyugodt lehet mert tudja, a Jó pásztor MINDIG vele van és szereti. Valami, ami a csöndben ül, mikor a vendégünk, Dr. Kováts György mesél a középsulisoknak. Valami béke, valami nyugalom, valami ami szép, amit mindenki visz magával aznapra.
Hála érte!
„A Forrásnál lelkünk össze ér újra az vagyok akinek álmodtál.”
