Szép.
A mai reggelünk csak így, egyszerűen, egy szóval; szép.
Az iskola tornatermébe költözött a Csodapatika, volt ott mindenféle csodaszer: szomorúság ellen, hiszti ellen, mogorvaság ellen…. csakhogy, aki szeretne ezekből a csodaszerekből, személyesen kell odamennie és kérni. Ami lássuk be…. nem könnyű feladat. Khm, bocsánat, szóval…. szeretnék kérni csodaszert magamnak, hát igen….. hiszti ellen. Igen, hiszti ellen, köszönöm. Mert szeretnék türelmes lenni.
Mindenki kapott egy kis papírt, amire kis betűvel felírta, mitől szeretne megszabadulni, mire kér „csodaszert”. Ezt aztán áthúzták, nem kell már, van rá csodaszer. Nagy betűvel pedig írja fel ide az „új nevét”, amilyen szeretne lenni. Kitartó. Bátor. Kreatív. Szófogadó. Ahányan, annyifélét írtak. Ma ezzel a kis papírral jönnek-mennek, hogy más is az új nevükön hívja őket. Mert hisszük, hogy ha így hívjuk, az úgy is lesz.
Erre kértük reggel az Úr áldását.