Nekem! Gondolta Jónás, ahogy a sziklán ülve dohogott. Meleg volt, egy fa árnyékába húzódott. Isten egy rovart küldött a fához, fúrná meg. Másnapra a fa elpusztult. Jónás még jobban dühöngött. Még a fa is! A melegben, sőt a forróságban az árnyékában ült Jónás és számolta a 40 napot, mikor pusztítja el az Úr Ninivét. Nincs igazad, Jónás – mondta az Úr. Te teremtetted a fát? Hát a rovart? Ma éltet adok neki, holnap lehet hogy már nem lesz.
Meggondolta-e magát Jónás? Mi lett vele? Nem tudjuk.
Az emberek imádkoztak, nem ettek és nem ittak, ahogy ígérték, imádkoztak zsákruhában, ahogy ígérték, megtértek bűneiktől, ahogy ígérték.
Ninive nem pusztult el.
Annak van igaza, aki jobban szeret.
Ha duzzogsz, ha veszekedsz, ha “akkor is nekem van igazam” arcot vágsz, jusson eszedbe újra: Annak van igaza, aki jobban szeret.
Mindig a nagyobb szeretet hajol meg.
A nagyok reggeli áhítata:
Köszönjük Urunk, hogy minden nap dönthetünk melletted, új időszakokat kezdhetünk Veled, nem hiábavaló, hogy felkeltünk.
Mit jelent szabadnak lenni? Mit jelent a rabság?
Utazzunk vissza Jézus korába!
Éppen Jézust hallgatják az emberek, amikor egy asszonyt cibálnak oda mellé, akit házasságtörésen kaptak. A törvény szerint meg kellene kövezni, halálra kellene ítélni.
Igazságos dolog, hogy csak a nőt büntetik?
Sajnos, a kor szelleme a nőt másodrangúnak tartotta, így csak őt vonták felelősségre. A tömeg indulatos, dühhel teli volt, várták a véres kivégzést, de Jézus Isten kegyelmét hirdette; „Aki nem bűnös, az vesse rá az első követ!” Senki sem mozdult.
Sok kérdés merülhet fel bennünk ezzel a történettel kapcsolatban.
Csak az bűnös, akit lelepleznek?
Mi lett volna, ha minket állítottak volna a tömeg elé?
Mindannyiunk életében vannak elítélendő dolgok, bűnök, amik miatt felelősségre vonhatók vagyunk, de ha elfogadjuk Jézus bűnbocsánatát, megtisztítjuk szívünket, valóban szabadok lehetünk, nem leszünk a bűn rabszolgái!
