Mennyei Atyánk, meghajtjuk a térdünket előtted, Előtted, aki előtt a csillagok is térdet hajtanak.
Köszönjük, hogy ha kenyeret kérünk, Te nem követ adsz.
De mit tegyünk, ha valamit nagyon szeretnénk, ha valami, vagy valaki nagyon fontos, és nem érjük el? Nem látjuk? Mit csináljunk….? Ha körülöttünk sok a fa, sok az akadály, és a célt már alig-alig látjuk? Tudjuk, hogy ott van, de nem látjuk.
Dávid sokkal, de sokkal kisebb volt, mint Góliát. Mit tett ő? Hogyan győzhette le az óriást? Valaki a vállára vette. Valaki, aki bárkit a vállára vesz, és megmutatja odafentről, más perspektívából a lehetőséget, utat, teret. Ez a Valaki bárkit, téged, engem, bármelyikünket a vállára vesz, ha kérjük. És ha még így sem látunk, kérhetjük tőle, hogy nyissa meg a szemünket, hogy láthassunk úgy, ahogy Ő lát.
Hála érte, köszönjük, Atyánk!
